Magyarország energiafelhasználása
Magyarország energiafelhasználása a nemzetközi olajválság előtti évekig gyorsan növekedett, majd ezt követően a növekedés lelassult. A rendszerváltást kísérő gazdasági átalakulás következtében az energiafelhasználás jelentősen 1992-re mintegy 20 százalékkal csökkent. Azóta lényegében stagnál.

1. sz. tábla

Az energiafelhasználás visszaesése alapvetően az ipari és mezőgazdasági termelés csökkenése miatt következett be, az energiahatékonyság kismértékű növekedése mellett, mely részben az energiahatékonyság-javító programok, részben az energia-áremelkedések miatt következett be.

2. sz. tábla

Az energia felhasználáson belül a termelő szektorok energiafogyasztásának részaránya csökkent. A mezőgazdaság energiafelhasználásának csökkenése különösen figyelemre méltó, az összes energiafogyasztás közel tíz év alatt 7,4%-áról 3,8%-ra esett vissza. A lakossági és egyéb fogyasztók felhasználása is csökkent, részesedésük azonban jelenősen megnőtt.

Hatékonyság és szerkezet
Magyarországon a GDP egységére vetített energiafogyasztás esetenként kétszer vagy két és félszer magasabb, mint más európai országokban, bár az energiahatékonyság egy kissé kedvezőbb, mint a többi közép-kelet-európai országban (lásd a következő ábrát).

Magyarországon az ezer dollár GDP előállításához szükséges energiafelhasználás még mindig magas. Az energiahatékonyság az utóbbi években csak kismértékben nőtt, a mezőgazdaságban a gépek elöregedése miatt még csökkent is.
Az utóbbi tíz év alatt a felhasznált energia szerkezete és típusa megváltozott:

3. sz. tábla

A szén aránya csökkent, az olaj és olajtermékek viszonylagos felhasználása az áremelkedés ellenére valamelyest növekedett. Legjelentősebben a földgáz felhasználása emelkedett. Ma már a települések többsége, beleértve a vidéki településeket is, földgázzal ellátott. A nukleáris energia részaránya lényegében változatlan maradt. A megújuló energiaforrások felhasználása változatlanul nagyon alacsony. A megújuló energiahordozók százalékos aránya valószínűleg magasabb, mint a táblázatban szereplő adat, mert a vidéki lakosság tüzelőanyag fogyasztási adatai hiányosak.
Előrejelzések szerint a szilárd fűtőanyagok szerepe tovább csökken, a kőolaj és földgáz felhasználás állandó marad, és várhatóan az atomenergia és a megújuló energiák szerepe fog növekedni.

A magyar energiapolitika és energiatakarékossági program
A Kormány jelenlegi energiapolitikája az 21/1993.(IV. 9.) sz. országgyűlési határozaton alapszik. Az energiapolitika olyan fontos stratégiai elemeket tartalmaz, mint az energiaellátás diverzifikációjának növelése, a volt szovjet köztársaságoktól való importfüggőség csökkentése, az energiahatékonyság növelése, a környezet fokozott védelme, szennyezésének minimalizálása, valamint a külföldi tőke bevonása. A biomassza energetikai felhasználása gyakorlatilag mindegyik stratégiai cél megvalósulását elősegítheti.
A Kormány 1995-ben elfogadta az Energiatakarékossági programot. Szakértők szerint potenciálisan 25-30% energiát lehet megtakarítani. Az energiaszektor hatékonyságát az erőművek hatékonyságának javításával, a hálózati kapacitásveszteségek csökkentésével és fogyasztói oldali intézkedésekkel növelni lehet. Továbbá a szükséges feltételek megteremtésével, a megújuló energiák felhasználásának aránya a jelenlegi 2,5-3%-ról 10% fölé emelhető.
A program célkitűzéseinek megvalósítására néhány lépés már megtörtént. 1997-ben Energiatakarékossági hitelprogram indult, amely helyi önkormányzati tulajdonban lévő intézmények energiatakarékossági beruházásaihoz nyújt preferenciális hitelt. Az Akcióprogram megvalósításáért felelős Magyar Energia Hivatal tevékenységéről szóló 1997-es jelentés azt írja: „...az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javításának pénzügyi és intézményi rendszere már kialakulóban van Magyarországon, azonban a lényeges szerkezeti változások elérésére szükséges az állami részvétel és a pénzügyi források jelentős további bővítése.”
Az energiatakarékossági programok megvalósulása, s ezzel összefüggésben a megújuló energiahordozók arányának növelése eddig igen lassú ütemben haladt előre. Gyakorlatilag valamennyi fejlett országban megfigyelhető, hogy a jelentős befolyással bíró energia-lobby nem érdekelt az energiatakarékossági és energiahatékonysági programok megvalósulásában. Valószínű hasonló a helyzet nálunk is. A Kormány által 1999. október 8.-án elfogadott energiatakarékossági program fordulatot ígér ebben a vonatkozásban.

Az agrárpolitika hatása a biomassza energetikai hasznosítására
A piacgazdasági viszonyokra való áttérés a mezőgazdasági szektorban jelentős változásokat eredményezett. A mezőgazdasági termelésben a nyolcvanas években a növénytermesztés és állattenyésztés aránya csaknem egyenlő volt. 1997-re, az 1986-1990. évek átlagához viszonyítva az összes mezőgazdasági termelés 28%-kal csökkent, a növénytermesztés 19,1%-kal, az állattenyésztés 37,6%-kal esett vissza. Továbbra is nagy mennyiségű melléktermék keletkezik, amelyet a mezőgazdaságban nem használnak fel, s amelyet energetikai célra lehetne fordítani.
A mezőgazdasági szektorban a privatizációt befolyásolta, hogy korábban a termelés 70%-a származott a szövetkezeti szektorból, 14-15% az állami gazdaságokból és 15-16% a magángazdaságokból. Az állami gazdaságok privatizációja az állami tulajdonú ipari és kereskedelmi vállalatokhoz hasonlóan zajlott le, míg a termelőszövetkezetek privatizálása önprivatizáció útján valósult meg.
Az 1992-ben elfogadott szövetkezeti törvény értelmében a szövetkezetek többé nem kötelesek összes tagjukat foglalkoztatni, és ez jelentős csökkenést idézett elő a mezőgazdasági foglalkoztatottak számában. A kilencvenes években több mint hatszázezer, korábban a mezőgazdaságban alkalmazott dolgozó veszítette el munkahelyét és kárpótlásul csak kis 1-2 hektáros földet kapott. Megnőtt a mezőgazdasági szektor polarizációja, emelkedett az exportorientált tömegtermelésre (főleg búzára) szakosodott nagygazdaságok szerepe, és megnőtt az önfenntartó gazdálkodást folytató, vagy legfeljebb a helyi piacra termelő kisgazdaságok száma.
A magyar mezőgazdasági termékek kínálata jelenleg meghaladja a keresletet, és sok mezőgazdasági importtermék olcsóbb, mint a hazai. Az intenzív szántóföldi növénytermesztésre, vagy kertészeti termelésre kevésbé alkalmas területeken történő energiacélú növénytermesztés a gazdálkodóknak biztosabb és kiszámíthatóbb jövedelmet jelenthetne. Az energiaültetvény, illetve az erdősítés másodlagos előnyökkel is járna a talajvédelem és a vízmegtartó képesség szempontjából. Ebben a tekintetben biztató lépések már történtek, fordulatról azonban még nem beszélhetünk.
A magyar mezőgazdasági politika továbbra is az élelmiszer-termelésre összpontosít. Fő célja, hogy az EU csatlakozás idejére az élelmiszertermelőknek jó helyzetet biztosítson, és ez viszonylag magas kezdő kvótákat eredményezzen. Majd ezután remélhető, hogy már az előcsatlakozási szakaszban a gazdák pénzügyi támogatást kapnak mezőgazdasági területek erdősítésére.
Az mező- és erdőgazdaságban nagy mennyiségű hulladék és melléktermék keletkezik, és ezeknek a hulladékoknak energetikai felhasználása az anyagok összegyűjtését, előkészítését, szállítását és tárolását igényli. Ezenkívül a szervesanyagok tüzelésére alkalmas berendezés és megfelelő árviszonyok szükségesek a biomasszából történő hő- és villamosenergia termelés ösztönzésére.
Az energiaültetvényekből származó biomassza ezenfelül még külön földterületet igényel. Az energiaültetvények és az energiaerdő létesítésének legfőbb akadálya az, hogy az energiaültetvények számára felhasználható földek (az élelmiszer-termelés számára kedvezőtlenebbek) a kisgazdák tulajdonában és használatában vannak, akik nem érdekeltek az erdősítésben, hanem földjüket lehetőségeikhez képest maximális mértékben meg akarják művelni, hiszen legtöbb esetben ez az egyetlen megélhetési forrásuk.

Környezetvédelmi politika hatása
A megújuló energiahordozók felhasználása sok tekintetben kapcsolódik a magyar környezetvédelmi politika célkitűzéseihez.
Az Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) 1997-2003 közötti időszakra meghatározott 97 célkitűzése közül az egyik a megújuló energiafelhasználás akadályainak elhárítása és a támogatási rendszer fokozatos kialakítása. E feladat megvalósításához az NKP javasolja egy rövid/középtávú megújuló energiaforrás fejlesztési program kidolgozását. Ez a speciális program még nem készült el.
A megújulók felhasználásának elősegítését szolgáló célkitűzés azonban más, az NKP-vel összehangolt országos stratégiába és politikába is integrálódott. A környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kihasználása és kezelése az Országos Területfejlesztési Koncepciónak is egyik fő célkitűzése.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program intézkedési terve, vagy az 1997-ben indított Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram szintén felvette célkitűzései közé a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítését. A Nemzeti Környezetvédelmi Program intézkedési terve kiemelten foglalkozik a biomassza termeléséből származó várható egyéb előnyökkel is, nevezetesen, hogy az hozzájárulhat a művelésből kivont mezőgazdasági területek csökkentéséhez és új munkahelyek teremtéséhez.
Az országos energiakoncepcióhoz és az országos energiatakarékossági programhoz hasonlóan, e programok egyike sem tűz ki azonban konkrét célokat. Számszerű célkitűzéseket csak a kiegészítő anyagok tartalmaznak. E dokumentumok, valamint a környezetvédelmi miniszter 1998 júliusi kijelentése szerint a megújuló energiafelhasználás arányát 2010-re a jelenlegi 3%-ról 5-6%-ra kell növelni. Ez a célkitűzés a megújulók arányának megduplázását jelenti, amely megegyezik az Európai Unió terveivel. Az EU azonban a megújulók arányát ez idő alatt kb. 6%-ról 12%-ra emeli, amely azt jelenti, hogy 2010-ben az EU és Magyarország közötti különbség a mostani 3%-ról 6%-ra nő.
A biomassza-termelés és felhasználás közvetlen célkitűzése mellett, a programnak más olyan céljai is vannak, amelyek közvetve a biomassza felhasználás növelése révén érhetők el.
Az NKP tartalmazza azokat a kötelezettségeket, amelyeket Magyarország nemzetközi egyezmények keretében vállalt az üvegházhatást okozó gázok és SO2 emisszió csökkentésére.
Az ENSZ éghajlat-változási konvenciója keretében Magyarország kötelezte magát, hogy az 1985-1987 időszak átlagán stabilizálja a széndioxid emissziót. Kiotóban Magyarország elfogadta, hogy az első vizsgálati időszakra (2008-2012) az üvegházhatású gázok kibocsátását 6%-kal csökkenti 1990-hez viszonyítva. Ennek a vállalásnak a teljesítése azonban nem tűnik nehéznek, mivel a tüzelésből származó széndioxid kibocsátás a bázisidőszak és 1995 között csaknem 28%-kal csökkent (80,1 Mt CO2-ről 57,8 Mt CO2-re), ezenkívül a lekötési kapacitás is növekszik.
A gazdaság fejlődésével a kibocsátás várhatóan növekedni fog, de előrejelzések szerint az első vizsgálati időszak alatt az előírt szint alatt marad. Ennek ellenére, valamint a jövőbeli emissziónövekedés megakadályozására, Magyarország számos program és politika aktualizálását fontolgatja a CO2 emisszió csökkentése érdekében.
Az országos energiatakarékossági program egyes elemeinek megvalósulása, mint pl. a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása a széndioxid kibocsátás további csökkenését eredményezi. A megújulók fokozott felhasználása főleg a biomasszára vonatkozik, mivel ez a potenciál Magyarországon lényegesen nagyobb, mint a nap- szél- vagy geotermikus energia potenciálé.
A biomassza fokozott felhasználása hozzájárulhat az oslói egyezményben vállalt kéndioxid kibocsátás csökkentéséhez is. Az egyezmény szerint Magyarország kötelezte magát, hogy az SO2 emissziót 2000-re 45%-kal, 2005-re 50%-kal és 2010-re 60%-kal csökkenti. A széntüzelésről gázra történő átállás, az atomenergia fokozott felhasználása, párosulva a fűtőolaj kéntartalmának csökkentésével, valamint az 1990-es évek elején a gazdaság visszaesése azt eredményezte, hogy 1995-ben a SO2 emisszió 57%-kal volt kisebb, mint 1980-ban. A jelenlegi a SO2 emisszió a 2005-ös határérték alatt van, és csak 8%-kal haladja meg a 2010 évi határértéket. Mivel az SO2 emisszió jelentős része (közel 60%-a) az energia szektorból származik, további csökkenés az alacsonyabb emissziót okozó tüzelőanyagokra (pl. földgázra és megújuló energiahordozókra) való áttéréstől, valamint az energiahatékonyság növelésétől várható.
Az energiatakarékossági program a biomassza felhasználását mind rövid, mind hosszú távon ajánlja. Ezzel a javaslattal viszont nincs összhangban az országos erdészeti stratégia, amely a biomassza felhasználásának növelését csak hosszú távon tűzi ki célul. Az országos erdészeti program is célként határozza meg a hazai CO2 lekötési kapacitás növelését. Ezt azonban az erdőállomány növelésével, s nem az erdészeti termékek energetikai célú hasznosításával akarja elérni. Sőt tartalmaz olyan elemeket is, amelyek az erdősültség növelése ellenére az erdészeti termékek mennyiségének csökkenését és az erdőművelésből származó biomassza költségeinek emelkedését okozhatják.
Az erdősültség növekedése és a környezetbarát erdőgazdálkodás elősegítheti a biodiverzitást, javíthatja a tájképet, fékezheti az eróziót és hozzájárulhat a vízvédelemhez is. Azonban az olyan erdővédelmi stratégia, amely az erdőgazdálkodásban a biomassza termelés helyett a biodiverzitásra, vagy más környezetvédelmi célokra összpontosít, megkívánja, hogy a fát idősebb korban vágják ki, lassúbb és fokozatos vágásfordulót, valamint mozaik-típusú újratelepítést alkalmazzanak, valamint az erdősítést őshonos hazai fafajokkal végezzék és korlátozzák a tarvágást. Ezek az intézkedések növelhetik a termelési költségeket, és csökkenthetik a kitermelt erdei biomassza mennyiségét.
Az Nemzeti Környezetvédelmi Programban a talajvíz védelmének egyik fő célja az, hogy a vizet a kivételi helyhez közel használják fel és tartsák, és ezzel megakadályozzák a talajvízszint süllyedését. A program emellett javasolja, ahol erre lehetőség van, a tisztított szennyvíz újra felhasználását. A biomassza termelés növelése elősegítheti e célok teljesítését.
Magyarország vízvédelmi célkitűzése a felszíni vizek tápanyagterhelésének 20%-kal való csökkentése. Bár ez hosszú távú célkitűzés, ezt részben már 2003-ra el kell érni. Ez a cél elsősorban a jobb és nagyobb mennyiségű szennyvíztisztítással érhető el. Az erdők és faültetvények tápanyagszűrőként működve hozzájárulhatnak a folyók és tavak túlzott tápanyagterhelésének csökkentéséhez.
A mezőgazdasági környezetvédelmi akcióprogram előírja környezetbarát mezőgazdasági tevékenység folytatását a vízvédelmi területeken. A mezőgazdasági akcióprogram javasolja a mezőgazdasági hulladékok újra felhasználását, mint a felszín alatti vizek nitrogénterhelése csökkentésének egyik eszközét.
A biomassza ültetvények, kis kapacitású szennyvíztisztítóként működve, javíthatják a vízminőséget. Az NKP ajánlja a csatornázatlan területeken ennek alkalmazását. E célkitűzés elérésére javasolja pénzügyi ösztönzők bevezetését. A biomassza ültetvények tápanyagszűrő kapacitása hasznos lehet a szennyvíziszap elhelyezése szempontjából is.
Hulladékelhelyezésre vonatkozó fő célkitűzésként az NKP előírja, hogy a kommunális hulladékban lévő szerves anyag arányát 6 év alatt 20%-ra kell csökkenteni. Jelenleg ez az arány 32%. A szerves anyagot külön kell összegyűjteni, azután komposztálásra használható, vagy hulladékégetőben elégethető, amelyik energetikai célú felhasználást is eredményezhet.

A rendelkezésre álló támogatási alapok
Biomassza-projektek, valamint más megújuló energiaprojektek számos, e célra fenntartott alapból kaphatnak pénzügyi támogatást. Ezek közül a legfontosabb a Környezetvédelmi alap célelőirányzat, a Kac, korábbi nevén: a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA), a Német Szénsegély, a Területfejlesztési Alap, illetve a Vidékfejlesztési Célelőirányzat.
Az alapok mindegyike valamilyen elsőbbséget biztosít a megújuló energiáknak. Ezek az előnyök azonban nem jelentősek. Például a KKA által a környezetvédelmi projekteknek nyújtott pénzügyi támogatást kilenc fő csoportra osztották. E célkitűzések egyike az energia-hatékonyság, energiatakarékosság és a környezetbarát és/vagy megújuló energia használata.

4. sz. tábla

A megújuló energia projektek ebből a támogatásból csak kis mértékben részesültek. 1996-ban például az összes környezetvédelmi beruházásra fordított támogatás 4.782,6 millió Ft volt. Ennek az összegnek 2,5%-át, 118,9 millió Ft-ot kaptak megújuló energián alapuló projektek, s mindössze fél százalékot, 24,7 millió forintot a biomassza projektek.
A területfejlesztési alapok együttesen nagyobbak, mint a környezetvédelmi alap. S ez az arány a jövőben még inkább megváltozik a területfejlesztési, köztük a vidékfejlesztést szolgáló alapok javára. Az 1994-1997 közötti három évben a területfejlesztési alap 24.605 millió forintot tett ki.
Bár a megújuló energiák felhasználása az országos területfejlesztési koncepcióban is elsőbbséget élvez, a koncepció azonban több más, konkurenciát jelentő prioritást is tartalmaz. A támogatási összegért folyó versenyben, azonban ez a cél egyáltalán nem jelent meg. Az alap legnagyobb részét munkahelyteremtésre (36,83%) és a gázhálózat fejlesztésére (26,07%) fordították. A megújuló energia az említett időszakban a területfejlesztési alaptól nem kapott támogatást.
A Német Szénsegély az energiatakarékosságot, energiahatékonyságot és többek között a biomassza energetikai felhasználását támogató speciális program. A program az érdekelt szervezeteknek kedvezményes kölcsönöket nyújt. Eddig a Német Szénsegély részvételével 29 megújuló energiaprogram valósult meg, melyekből 14 volt biomasszás. Az összes megújuló energia projekt költsége 1.113 millió forint, melyből 673 millió forintot finanszíroztak a program által nyújtott kedvezményes kölcsönökből. A támogatott biomasszás projektek összköltsége 458 millió forint volt, ebből 281 millió forintot adott a program.

A biomassza energetikai hasznosításának gazdasági-társadalmi feltételei
A biomasszára alapozott energetikai projektek nem eléggé ismertek Magyarországon, és erőteljes "megújuló-energialobby" nélkül a biomassza termelők és felhasználók nem képesek a törvényhozókra megfelelő befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a biomassza felhasználást ösztönző rendeleteket hozzanak. A biomassza energiaforrásokat a mai napig, hasonlóan az összes fosszilis energiahordozóhoz, 12%-os ÁFA terheli. Ez a biomassza saját felhasználását ösztönzi, és akadálya a biomasszapiac kialakulásának. 2000. január 1-től a biodízel előállításának 0 százalékos ÁFA és jövedéki adókulcsa lesz. A biodízel előállítása jelenleg nem gazdaságos és még jó ideig nem is tehető azzá, ellentétben a szilárd biomasszák tüzelési célú felhasználásával, amelyeknél ugyancsak indokolt lenne előmozdítani a nagyobb arányú felhasználását.
A megújuló energiaforrások felhasználása a biodízel előállításához tervezett kedvezményen túl két szabályozásbeli előnyt élvez. A mezőgazdasági és erdei hulladékot és mellékterméket használó kazánok és égetők, 25 %-os beruházási és 40 %-os kamattámogatást kaphatnak, továbbá a napelemekhez és néhány környezetvédelmi és hi-tech berendezéshez hasonlóan  ezek a berendezések gyorsított, 33%-os amortizációs rátával írhatók le.
A hazai biomassza felhasználás növelése érdekében az érintett minisztériumoknak, intézményeknek és a téma más résztvevőinek együtt kell működniük a megfelelő ösztönzők kidolgozásában, valamint a megújuló energia alkalmazásának útjában álló, ugyancsak sokféle „nem gazdasági” korlát leküzdésében vagy legalább minimálisra csökkentésében.
A nem gazdasági korlátok kétféle módon érintik a biomassza termelést és felhasználást: (1) az országos törvényi és intézményi szabályozás kedvező vagy kedvezőtlen környezetet teremt; és (2) társadalmi korlátok befolyásolják a biomassza elterjesztésében és felhasználásában résztvevő személyek magatartását. A nem gazdasági akadályok a biomassza termelést és felhasználást körülvevő intézményi és jogi keretfeltételek megváltoztatásával, az oktatás kiterjesztésével, valamint a megújuló energiákkal kapcsolatos korszerű technológiák elterjesztésével csökkenthetők.
Magyarországon a legfontosabb szervezeti akadály, hogy egy minisztériumnak sincs közvetlen befolyása a biomasszára. Ehelyett minden, a biomassza termelésben és felhasználásban érintett szektort saját minisztériumi részlege és más hivatalos szervek külön irányítanak. Bár más energiaforrásokra (pl. a szénre) hasonló rendszer van érvényben, a biomassza projektek jellemzően kis méretei ebben a vonatkozásban is jelentős hátrányt jelentenek. Mint minden kis projektnél, a sokféle engedély beszerzése a különböző szervektől sokkal nagyobb terhet jelent, mint a nagyobb projekteknél.
Az erdészeti biomassza termelését az FVM és az Erdészeti Hivatal felügyeli. Termeléséhez és betakarításához összesen hét engedély szükséges. Egy engedély szükséges a természetvédelmi hatóságtól, ha az erdő természetvédelmi területen van, és hat engedély kell az erdészeti hatóságtól, ezek a következők: engedély az erdő elsődleges funkciójának megváltoztatására, és/vagy magánterület erdősítésére; erdősítési terv jóváhagyása, éves művelési terv és 10 éves üzleti terv; vágási engedély és/vagy tarvágási terv.
A mezőgazdasági biomassza termeléséhez és feldolgozásához három engedély szükséges, ha a biomassza termelését természetvédelmi területen tervezik. Engedély kell a földhivataltól a természetvédelmi területen történő művelési ág megváltoztatásához. Külön engedély szükséges a talajvédelmi hatóságtól az öntözésre, a hígtrágya és/vagy szennyvíz elhelyezés jóváhagyására, és végül egy engedély kell a természetvédelmi és a vízügyi hatóságtól bizonyos technológiák alkalmazására a természetvédelmi területen és a védett övezetekben.
A társadalmi korlátok többsége nem a biomasszával vagy a megújuló energiákkal szembeni bizalmatlanságból fakadnak, hanem azokból a szokásos nehézségekből, amelyek minden új technológia piacra lépésekor jelentkezik. Az emberek nem ismerik az új terméket és annak előnyeit. Az akadály leküzdésének egyik legkönnyebb módja mintaprojektek létrehozása, vagy a kormányzati szervek megnyerése, hogy elsőként saját intézményeibe alkalmazza az új technológiát. Ezenkívül a kormányzat, vagy más érdekelt fél előmozdíthatja a biomasszák nagyobb arányú energetikai felhasználását az intézményi és lakossági körben, ha megfelelő tájékoztatást ad, kampányt szervez stb.
Újabb biomassza felhasználást az energia szektorban úgy érhetünk el, ha biomasszát hasznosító projekttel pályázunk. Mivel a biomassza tüzelés egyedül nem minden helyzetben megfelelő, a biomassza és szén vegyes tüzelése egyik lehetősége annak, hogy a meglévő széntüzelésű erőművek megfelelhessenek a környezetvédelmi előírásoknak. A biomasszával egyes leállításra ítélt széntüzelésű erőművek működését meg lehet hosszabbítani – ezzel munkahelyeket lehet megtartani a szénbányászatban, és újakat lehet teremteni a biomassza termelésnél és ellátásnál.

A biomassza piac szerkezete
A biomassza piaca eléggé kialakulatlan, mivel a biomassza energetikai felhasználása Magyarországon embrionális állapotban van. Eltekintve néhány működő biomasszás energia projekttől, a biomassza többnyire mint nem szándékosan termelt melléktermék keletkezik, és amennyiben energiatermelésre használják, a biomasszát többnyire maga a termelő hasznosítja. A fafeldolgozó cégeknél például általános gyakorlat, hogy hőszükségletüket saját fahulladékuk felhasználásával maguk fedezik.
A biomassza két formájának van csak rendszeres piaca, ez a szalma és a faapríték. Az értékesített szalmát azonban főleg az állattartó telepeken alomként, a cellulózgyártásban nyersanyagként használják fel, nem pedig energiatermelésre. A faapríték esetében a piac labilis és nem eléggé szervezett. A biomassza néhány fajtáját, pl. a nyárkérget és fahulladékot nehéz eladni. A viszonylag olcsó fosszilis tüzelőanyagokkal (különösen a földgázzal és fűtőolajjal) fennálló versenyhelyzet miatt a biomassza termékek kereslete kisebb a kínálatnál.
A biomassza ára nem szabályozott, ezeket alapvetően a kereslet-kínálat határozza meg. A piacot jelenleg a vevők uralják, a biomassza viszonylag olcsó. Például, a szalma ára 5000-8000 Ft/t az évszaktól, a szalma minőségétől és a bálamérettől függően. 12,0-14,2 GJ/t fűtőértéket véve figyelembe ez az ár 352-615 Ft/GJ-nak felel meg. A vastag tűzifa fűtőértékre vetített ára 460 Ft/GJ, a biobriketté 770-800 Ft/GJ. Összehasonlításul, a gáz átlagos ára 723 Ft/GJ, a barnaszéné 549 Ft/GJ.
A kialakulatlan biomassza piacnak nincs sok résztvevője. A biomasszát felhasználók többsége saját maga termeli a biomasszát, ezért nem igazi résztvevői a piacnak. Szalmát főleg a nagy gazdaságok termelnek, azonban a 30 ha alatti gazdaságok által eladott szalma aránya kb. 33%. Az ipar által felhasznált saját fahulladék mellett, az elsődleges fafeldolgozó üzemek adnak el fűrészport a tégla- és húsiparnak energetikai, valamint az állattartó telepeknek almozási célra. A másodlagos faipari üzemek fahulladékból brikettet állítanak elő és adnak el. A szállítást különféle vállalkozások bonyolítják le, melyek nem biomassza-kereskedelemre specializálódtak.
Jelenleg a biomassza fogyasztók túlnyomó többsége 40 kW alatti kapacitású berendezéssel rendelkező háztartás, melyek összteljesítménye 6.225.000 kW. Az itt található berendezések képviselik az összfogyasztás több mint 90%-át. A kisgazdaságok 40-1000 kW közötti berendezései 265.605 kW összkapacitással kb. 4%-ot használnak fel. A nagygazdaságok és erdészeti üzemek 1 MW feletti kapacitású berendezéseikkel és 303.950 kW összteljesítménnyel 4,5%-ban részesednek a felhasználásból.
Mivel a biomassza energetikai célra történő szállítására irányuló üzleti kapcsolatok nem gyakoriak, a szerződések száma sem nagy. A szerződések általában középtávú keretszerződések, melyeket évente aktualizálnak az inflációból adódó változások figyelembevételével. Ezek nem túl részletesek, csak az árat, a szállított mennyiséget és a szállítási ütemezést tartalmazzák. Az ellátás kockázata miatt a biomassza felhasználók több szállítóval állnak kapcsolatban.
A bioenergia felhasználás növeléséhez mindenekelőtt stabil felvevő piacra lenne szükség. Továbbá elengedhetetlen a megfelelő nyersanyag ellátás, esetleg egy elsődleges feldolgozás, valamint szervezett kapcsolat az felhasználók és az ellátószervezetek között.

A biomassza energetikai hasznosításának gazdaságossági kérdései
A biomassza jelentősebb felhasználása az energiaellátásban csakis a fogyasztók (felvevőpiac), az energiatermelők és az állai támogatási rendszer céljainak összhangba hozásával lehetséges. Az ökonómiai értékelésénél a felhasznált energia teljes költségét kell figyelembe venni.
A biomassza energetikai hasznosítása során a környezetvédelmi szempontok tekinthetők azon tényezőknek, melyek pénzértéke az energiatermelőnél, illetve -felhasználónál közvetlenül nem jelennek meg. Éppen ezért, ebből a szempontból mindenképpen indokolt - továbbá EU csatlakozásunk miatt is kívánatos - az állami szerepvállalás az ilyen célt szolgáló beruházásokban.
A bio-tüzelőanyagok használatával elérhető károsanyag-emissziócsökkenés pénzbeli értéke a különböző források alapadatai szerint jelentősen eltér. A következő táblázat az egyes energiahordozóknak a környezetvédelmi jellegű externáris költségekkel megnövelt teljes költségeit mutatja. (Megjegyezzük azonban, hogy a táblázatba foglalt adatok csak tájékoztatójellegűek, s például az energiaültetvények esetében - mivel ilyenek nálunk még gyakorlatilag nincsenek .csak becsléseknek tekinthetők.)

5. sz. tábla

A biomasszák esetében a kedvező alapanyagköltségekből származó előnyöket jelentősen csökkentik a tüzelő berendezésekkel kapcsolatos magasabb költségek. A jövőben a modern kazántípusok elterjedése, a szállítási távolságok optimalizálása és a környezetvédelmi előnyök pénzbeni megjelenése versenyképessé teheti különösen a faapríték, az energiaerdő-apríték és a bálázott szalma energetikai hasznosítását.
Az intézményi körökben és a távhőszolgáltatásban lehetséges a bio-energiahordozók használatának áttörési lehetősége ui. a biomassza helyi ill. regionális jellegéből adódóan itt érvényesülnek azok a járulékos előnyök, amelyek a tulajdonosokat, kezelőket - elsősorban az önkormányzatokat - ráébresztik, hogy érdemes ezt a megoldást választani.
A biomassza termelés fokozásával nyilvánvalóan új, és főleg helyi kistérségi szinten teremthető munkahelyek keletkeznek, amelyek területi preferenciáit egy készülő programban meg lehet úgy választani, hogy azok egybeessenek azokkal a területekkel, amelyeken nagyszámú a tartósan munkanélküli található.
Helyi- és regionális energiagazdálkodás kialakítása révén jelentősen javulhat az egyes, főleg a szegényebb régiók gazdasági input-output mérlege, csökkenhet a gazdagabb régióktól való függőségük, javulhat a helyi erőforrások és lehetőségek hasznosításának a szintje. Érvényesül a szubszidiaritás elve. Kialakulnak ill. bővülnek a helyi értékesítési hálózatok. Távlati célként létrejöhet egy erős, exportképes, a bioenergiára épülő gépipar és kazánipar is, valamit a fejlődési folyamat tapasztalatai, technológiák és a mérnöki munka is exportképessé válhat.

Vissza

Főoldal