A kiadvány a Környezettudományi Központ által 2000. tavaszán a városi terjeszkedésről szervezett vitafórumok előadásait foglalja össze. MEGRENDELÉS A kötetben szereplő írások a következők: A VÁROSI AGGLOMERÁCIÓK SAJÁTOSSÁGAI ÉS JELLEMZŐI AZ ARIZONAI PHOENIX PÉLDÁJÁN  (Ignacio San Martin) Az írás célja, hogy bemutassa azt a vitát, amely az arizonai Phoenix és a Phoenix körüli agglomeráció gyors fejlődése által kiváltott változások megítéléséről folyik. A phoenixi agglomeráció egyike az Egyesült Államok közelmúltban fejlődésnek indult régióinak, s ez a régió gyors ütemben terjeszkedik. A cikk rövid áttekintést ad az amerikaiaknak az elővárosi életforma iránti preferenciája mögött meghúzódó kulturális hagyományokról, a szabad terek és a korlátozások nélküli mozgásszabadság iránti vágyukról, mely ebből a kulturális hagyományból táplálkozik. Ezt követően bemutatja Phoenix 1960 utáni gyors fejlődését, s a növekedés által kiváltott gazdasági, társadalmi, környezeti és közlekedési problémákat.

VÁROSI TERJESZKEDÉS A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN (Schuchmann Péter)

A budapesti agglomerációban zajló koordinálatlan, szabályozatlan városnövekedés eredménye egy amőbaszerűen "fejlődő" metropolis, amely alacsony hatékonysággal éli fel a rendelkezésére álló területeket, megakadályozza a térség hosszútávon is fenntartható fejlődéséhez szükséges zöldövezet kialakítását, rontja a racionális, koordinált területfelhasználás megvalósításának esélyét. A cikk nemcsak a koordinálatlan urbanizáció - városnövekedés - jelenségét, hanem a budapesti agglomeráció eddigi tervezésének tapasztalataira építve a folyamat mozgatórugóit, a szereplők érdekeit is vizsgálja és elemzi.

A TERJESZKEDÉS ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TAPASZTALATA: KIT TÖRŐDIK VELE? (Paula Blasier)

A legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy a terjeszkedés nem szükségszerűség, nem a szabadpiacok működésének természetes következménye. A terjeszkedés sok tekintetben olyan állami támogatásoknak s a támogatások indokául szolgáló politikáknak köszönhető, amelyek bizonyos fejlődési utak és minták megvalósulását segítik. Ezek a pénzügyi támogatások ugyanakkor elfedik az adott fejlődési út valós hosszútávú költségeit. A cikk az Egyesült Államok és Kalifornia állam tapasztalatai alapján bemutatja az állami támogatások és a városi terjeszkedés közötti összefüggést.

A VÁROSI TERJESZKEDÉS HAJTÓERŐI MAGYARORSZÁGON  (Lukács András – Beliczay Erzsébet)

A Levegő Munkacsoport tapasztalatai szerint a városokban a folyamatosan romló életminőség, a rossz levegő, a zaj, a torlódások, az elhanyagolt környezet a terjeszkedés legfontosabb oka. Az egészségtelen környezet ma már jobban zavarja az embereket, mint amennyi előnyt jelent számukra a változatosság, a fejlettebb infrastruktúra, a társadalmi kapcsolatok stb. A megélhetés, a munkahelyek azonban a városhoz láncolják őket és így egy abszurd életforma alakul ki sokszor a jobb anyagi körülmények között élő családokban

ÉSSZERŰ NÖVEKEDÉS, VÁROSI TERJESZKEDÉS ÉS FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS CHATTANOOGÁBAN  (Kenneth Aupperle)

Az utóbbi 25 év gazdasági fellendülésének időszakában, amikor nagy mennyiségben álltak rendelkezésre a viszonylag olcsó erőforrások, az amerikai családokat, vállalkozásokat, intézményeket, kormányszerveket és politikusokat semmi nem ösztönözte arra, hogy az ésszerű városi fejlődésre és a városok terjeszkedésére megfelelő figyelmet fordítsanak. Helyi szinten, a települések és agglomerációk szintjén azonban, ahol az ésszerű növekedéssel és a városi terjeszkedéssel kapcsolatos kérdések a legélesebben jelentkeznek, a kialakuló válság hatására többfelé létrejött a cselekvéshez szükséges konszenzus. Chattanoogában minden együtt volt: a válság, a változáshoz szükséges gazdasági feltételek, az élet minőségének javításához szükséges lehetőségek, valamint a cselekvéshez nélkülözhetetlen konszenzus.A tanulmány azt vizsgálja, hogy miképpen vezettek ezek a tényezők a város fejlődésének új szakaszához, a város központjának az újjáélesztéséhez és a fenntartható gazdasági fejlődéshez, és hogy a város ésszerű növekedési politikája miképpen mérsékli a városi terjeszkedést. A cikk bemutatja SMART Park® Ipari Ökológiai Modell nevű rendszert mint a városi terjeszkedés korlátozására irányuló politika kialakításában használható módszert, és áttekintést ad az ésszerű városfejlődést elősegítő politika intézményi kereteiről, az állami-önkormányzati és a magánszféra együttműködéséről.

A FENNTARTHATÓ NÖVEKEDÉS ENERGETIKAI ÉS KÖZLEKEDÉSI VONZATAI  (Sven Hunhammar)

A tanulmány a fenntartható fejlődésnek az energiafelhasználásra és a közlekedésre gyakorolt hatását tárgyalja. A fenntartható társadalomban az energiafelhasználás és a közlekedés volumene egyaránt korlátozott. A cikk felvázolja a fenntartható közlekedési rendszer jövőképét. Ez a modell azt mutatja, hogy a közlekedési rendszerek energiafelhasználásának a javítására mindenképpen szükség van, a hatékonyabb energiafelhasználás azonban nem elég a fenntarthatósághoz, ha a közlekedés volumene továbbra is nő. A fenntartható fejlődés eléréséhez a közlekedés mennyiségének a növekvő irányzatát is meg kell fordítani.

A jövőkép különböző, a közlekedési igény csökkentését célzó intézkedésekkel is számol. Az információs technológia alkalmazása mellett az embereket arra kell ösztönözni, hogy olyan helyen lakjanak, ahol kisebb a közlekedés iránti igény, ezzel a városi terjeszkedés is fékezhető, és jelentősen csökkenthető a strukturálisan szükséges utazások (például a munkába járással, a szolgáltatások igénybe vételével és a bevásárlásokkal kapcsolatos utazások) mennyisége. Ha a dematerializáció és a szállítási távolságok csökkentése révén a teherszállítás mennyiségét is sikerül visszafogni, akkor a fenntarthatóság a mainál valamivel több szabadidős utazással is megvalósítható. Ezeknek a lépéseknek az eredményeként az egy főre jutó energiafelhasználás már olyan szintre csökken, amely globális szinten is fenntartható. A cikk hangsúlyozza, hogy az elképzelt változások csak akkor valósulhatnak meg, ha a célokat és eszközöket a lakosság elfogadja. A  fenntartható fejlődésnek ezért általánosan elfogadott és támogatott politikai céllá kell válnia.

VÁROSOK VERSENYKÉPESSÉGE EURÓPÁBAN  (Willem G. M. Salet)

Európában Amerikához és Nagy Britanniához képest viszonylag kedvezőek a városi terjeszkedés megakadályozásának a feltételei. A városi terjeszkedés később jelentkezett, mint Amerikában, így az európai városok és várostervezők felkészülhettek a várható feladatokra. Emellett az európai nagyvárosok fejlődésére meghatározóan hatott, hogy a belvárosokat elfoglaló polgárság lüktető, többcélú városközpontokat hozott létre, és ezeknek a városközpontoknak a szerepe az amerikai és az angol városközpontoktól eltérően napjainkra is fennmaradt. A jövedelmek növekedése, a háztartások méreteinek a csökkenése és a nagyobb mobilitás azonban Európában is a térfelhasználás iránti igény növekedéséhez vezetett. Ezt a trendet a területi tervezők nem hagyhatták figyelmen kívül. Így még Európában is rendkívül nehéz volt a pazarló terület-felhasználásra hatásos megoldást találni. A cikk a hollandiai tapasztalatok alapján három stratégiát ajánl a városi terjeszkedés megfékezésére: a térbeli tervezést, a pénzügyi támogatások rendszerének célszerű kialakítását, valamint a nagyváros és a környező települések rugalmas együttműködésére épülő irányítást.

A VÁROSI TERJESZKEDÉS VISSZASZORÍTÁSÁNAK KÖZGAZDASÁGI, JOGI, INTÉZMÉNYI ESZKÖZEI ÉS EZEK HAZAI ALKALMAZÁSÁNAK PROBLÉMÁI  (Tosics Iván)

A városok terjeszkedése világszerte megfigyelhető jelenség, még ha különböző világrészeken jelentősen eltérő okok, hajtóerők is állnak mögötte. A már nagymértékben urbanizált, fejlett országokban a városi terjeszkedés fő oka a városokból való kiáramlás, a szuburbanizáció, míg a kevésbé urbanizált térségekben éppen a városokba áramlás, az urbanizáció jár hasonló következményekkel. A tanulmány a városi terjeszkedés szabályozására kifejlesztett nyugati elgondolásokat és gyakorlatokat kelet-közép-európai alkalmazhatóságuk szemszögéből értékeli. Röviden áttekinti a szocialista városfejlődés megkülönböztető vonásait, majd pedig a rendszerváltás legjellemzőbb folyamatait, összefoglalja a poszt-szocialista városok átalakulásának első évtizedét jellemző trendeket, majd - vázlatosan - a nyugati elgondolásokat, végül átgondolja ezek hazai alkalmazhatóságát. A tanulmány az adott terjedelmi korlátok között kelet-német, magyar és albán példák felhasználásával igyekszik átfogó képet adni a kelet-közép-európai városfejlődésről. Az amerikai és nyugat-európai gyakorlat alkalmazhatóságát azonban elsősorban Budapest esetében vizsgálja.

A BARNAMEZŐK ÉS ROZSDAÖVEZETEK GAZDASÁGI ÚJJÁÉLESZTÉSI PROGRAMJA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN  (Karl Alvarez)

Az Egyesült Államok rozsdaövezetekkel kapcsolatos politikáját a "Országos rozsdaövezeti együttműködés akcióprogramja" foglalja össze, amelyet Gore alelnök 1997-ben hozott nyilvánosságra. E politika egyik eleme a Környezetvédelmi Hivatal által a barnamezők és rozsdaövezetek újjáélesztésére indított program. A program segítséget ad a városok környezetbarát módon való újjáélesztésére, a zöldterületek megóvására, a környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére; miközben új üzleti lehetőségeket teremt a rozsdaövezetek helyreállítását és a városok megújítását végző vállalkozások számára. A program eddig megvalósult elemei munkahelyeket teremtettek, csökkentették az improduktív és elhagyott ingatlanok számát, növelték az adóbevételeket, mérsékelték a szociális és környezeti problémákat. A program fontos jellemzője, hogy piaci viszonyokra, a települések kezdeményezéseire, valamint a kormányzati és a magánszféra közötti partneri viszonyra épül; környezetbarát és gazdasági szempontból életképes megoldásokra törekszik. Ennek a programnak a céljaiba és eszkörendszerébe enged a cikk bepillantást.

BARNAMEZŐS TERÜLETEK FELÚJÍTÁSA ÉS VÁROSPOLITIKA NYUGAT-EURÓPÁBAN; HOLLANDIA PÉLDÁJA  (Hugo Priemus)

A nemrégiben bevezetett holland városrekonstrukciós politika célja a nagyvárosok egységességének, versenyképességének és fenntartható fejlődésének a biztosítása. Ez a politika kedvező kereteket teremt a barnamezős ingatlanok újrahasznosításához is. Az cikk ennek a politikának a hátterét, illetve a politika megvalósításában kulcsszerepet játszó ún. "Városmegújítási Alap" működését mutatja be annak reményében, hogy a holland minta inspirálólag hat majd az olyan kelet- és közép-európai országok számára is, mint Magyarország.

A BUDAPESTI ROZSDAÖVEZET KIALAKULÁSA ÉS PERSPEKTÍVÁI  (Koszorú Lajos)

Az utóbbi évtizedek társadalmi, gazdasági változásai miatt az ipar szerkezete erőteljesen átalakult. Ez számos ipari funkció megszűnését és a fővárosi ipari terület mozaikos felaprózódását hozta magáva. Kialakult egy kiterjedt, összefüggő alulhasznosított térség, a rozsdaövezet. Félő, hogy tudatos, szervezett várospolitikai beavatkozás nélkül ezeket a hátrányos helyzetű területeket elkerülik az újabb fejlesztések, a terület fejlődését megnehezítő kedvezőtlen beépítési és környezeti állapotok konzerválódnak, és tovább folytatódik e területek leértékelődése. A közszereplők feladata, hogy a várospolitika teljes eszköztárával segítsék a fejlődésben megtorpanó területek pozíciójának, fejlesztési potenciáljának a javítását.

A FERENCVÁROSI VÁROSRÉSZREHABILITÁCIÓRÓL VAGY VÁROSFEJLESZTÉSI AKCIÓRÓL (Sersliné Kócsi Margit)

A ferencvárosi tömbrehabilitációs program sikerét - több más tényező mellett - a politikai döntéshozók elkötelezettségének, a szakemberek és a politikai döntéshozók közötti egyetértésnek, a jól kitalált konstrukciónak, valamint a közvetlen lakossági kapcsolatoknak köszönheti. E program összetevőiről, eredményeiről és tapasztalatairól számol be a cikk.