Mindezidáig a fejlett országokban a gazdasági növekedés az anyag- és energiafelhasználás növekedését vonta maga után. Ma azt tapasztaljuk, hogy minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál nagyobb az egy főre jutó anyag és energiafogyasztása. A jelentős anyagfelhasználás részben a Föld nyersanyagkészletének kimerülésének a kockázatával jár, részben nagyarányú hulladéktermeléshez és szennyezőanyag kibocsátáshoz vezet, hiszen a természetből kitermelt nyersanyagok vagy valamilyen termék anyagát adják, vagy pedig szennyezés, illetve hulladék formájában visszajutnak a környezetbe.
A természeti kincsek ilyen pazarlása és a hulladékok által okozott környezetszennyezés egyaránt elfogadhatatlan, ezért mára elfogadott környezetpolitikai elv lett a szennyezés megelőzés és a hulladék minimalizás. Új és új módszerek születnek, amelyek hozzájárulhatnak az erőforrások védelméhez és a keletkező hulladékmennyiség csökkentéséhez. Ilyen módszer például a dematerializáció, a termékek életciklus elemzése, az öko-dizájn, a tisztább termelés, az ökohatékonyság, a hulladékok újrahasznosítása és újrafeldolgozása, a zéro-kibocsátás, a veszélyes anyagok környezeti szempontból kevésbé veszélyes anyagokkal való helyettesítése, a környezetközpontú irányítási rendszerek, a zöld vegyészet és az ipari ökológia.
Az ipari ökológia az anyagnak és az energiának a természetes ökoszisztémákban megtalálható körforgását próbálja az ipari folyamatokban meghonosítani. A korábbi, a nyersanyagtól a végtermékig vezető lineáris termelési folyamatokat visszacsatolások révén igyekszik olyan ciklikus folyamatokká alakítani, amelynek keretében az egyik folyamat hulladékát egy másik termelési folyamat használja fel nyersanyagként. Ebben a termelési folyamatok közötti "szimbiózisban" jelentős mértékben csökken az együttes hulladékkibocsátás és anyagfelhasználás, sőt, elméletileg a keletkező hulladékok és melléktermékek teljeskörű felhasználásával elérhető a zéro kibocsátás.
Az ipari ökológia újdonsága, hogy kilép a vállalati keretek közül, és a termelési folyamat környezeti kontrollját kiterjeszti a vállalatok közötti, illetve a termelők és a kommunális szektor közötti kapcsolatra. A vállalati keretek helyett a vállalatcsoport kereteiben való gondolkodás új feltételeket teremt a technológiai fejlesztés, a termékfejlesztés és a termelés egyéb tényezői számára, ami átrendezi a vállalatokon belüli viszonyokat is. Az ipari ökológia ezért rendkívül innovációigényes folyamat.
A módszert külföldön egyre több helyen alkalmazzák, különösen az anyag- és energiaigényes iparágakban (cementipari, acélipari, vegyipari, kohászati, üvegipari vállalatoknál, stb.), de számos alkalmazási modell működik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén is, ahol a keletkező melléktermékek hasznosításának hagyományosan nagy fontosságot tulajdonítottak.
Nálunk az ipari ökológia fogalma, eddigi tapasztalatai viszonylag kevéssé ismertek. A módszer hazai bevezetésének legfontosabb előfeltétele tehát, hogy azok a szakemberek, vállalati, állami döntéshozók, akik elősegíthetik a módszer bevezetését és terjedését, tudjanak róla, hogy a téma bekerüljön az oktatásba, és lendületet kapjanak az ilyen irányú hazai kutatások is.
A Központ eddigi rendezvényei a témában:
- Szeminárium a környezetbarát ipari parkokról. Budapest, 2000. április 4.
- Az ipari ökológia a gazdaság és a környezet szolgálatában. Budapest, 2003. december 2.
- A visegrádi országok nemzetközi ipari ökológia konferenciája. Budapest, 2004. június 8.
Ezeknek a rendezvényeknek a célja az volt, hogy a résztvevő szakembereket megismertesse az ipari ökológia koncepciójával, külföldi és hazai tapasztalataival, s ezáltal hozzájáruljon ennek az innovatív megoldásnak az elterjesztéséhez, illetve ezen keresztül a magyar gazdaság modernizációjához, hatékonyságának növeléséhez és fenntartható fejlődéséhez.
Az utóbbi két konferencia előadásait a Központ publikálta.